Amióta LIMAHL elhagyta a zenekart, NICK BEGGS nemcsak basszusgitárosa, de énekese is a KAJAGOOGOO nak. És természetesen ő a lányok első számú kedvence. Hogy valójában ki ő, azt azonban nagyon kevesen tudják. Interjúnkban magánéletéről, álmairól, kívánságairól,terveiről beszél.
- Mit csinálnál ha nem lennél zenész, híres ember?
N: - Szívesen lennék hal vagy madár. Unalmasnak találom hogy valaki "csak" ember. Talán egy repülő hal? Az érdekes volna...Szívesen és jól úszom. Vagy talán széllovas lennék?...A windsurffel a japán turné alkalmával ismerkedtem meg. Vagy talán sárkányrepülő lennék?...Nem tudom. Varázsos érzés lehet a levegőbe emelkedni.
- Nehéz gyermekkorod volt? Zenészekkel kapcsolatban ez már közhely...
N: - Beteges gyermek voltam, gyomorpanaszokkal. Aztán a vegetáriánus étkezés rendbe hozott. De 11 éves koromig épp eleget voltam kórházban. Aztán sokáig semmi, s most a japán turnén nagyon szenvedtem a gerincemtől. Az orvosok szerint, ez kapcsolatban van a régi betegségemmel. Úgyhogy minden koncert előtt alaposan végigmasszíroztak.
- Milyen élményeid vannak az iskoláról? Minden rendben ment?
N: - Gyűlölöm a középszerűséget, a sablont, így aztán nem voltam eminens diák. Mindig "jó" gyereket ültettek mellém, mondván-ez majd segít. A matekot gyűlöltem. Dolgozatírás közben mindig álmodoztam - például horgászásról. De a padtársaim segítettek rajtam így nem buktam meg.
- A magaviseleteddel nem voltak gondok?
N: - De! Én voltam a lázadó. Amikor a MENTMORE ROADSCHOOL - ba jártam afféle osztályképviselő voltam, aki a többiek szószólója a tanárokkal szemben. A diri Shakespeare-nek hívott, mert a hajam már akkor is hosszú volt. S mivel nem vágattam le, lemondattak a képviseletről. Sőt, az iskolából majdnem kirúgtak...
- Miért csak majdnem?
N: - Édesanyám nagyon beteg volt, s a tanárok ezt tudták. Így hosszas viták után maradt a hosszú haj. - A lányok már akkor is rajongtak érted? N: - Nem, sőt egyáltalán nem kedveltek, és ez bosszantott. Túlságosan vad voltam s ez bizalmatlanná tette őket.
- Ma viszont kedvelnek. Sőt BOO , a barátnőd, igazán csinos lány.
N: - Igen. Összetartozunk. Nagyon csinos, szexi, de házasságra nem gondolok. - Mi az, ami számodra taszító egy lányban? N: - Azok a lányok, akik túlságosan kifestik az arcukat, zavarnak. Azt is észreveszem, ha valaki csak keveset használ. BOO - val is veszekszünk ezért éppen eleget... Szép bőre van, nem értem, miért van erre a kenceficére szüksége.
- Beszéljünk most a hobbidról, szokásaidról. Mit olvasol mostanában?
N: - Tokióból hazafelé, a 16 órás úton, egy újságíró könyvét olvastam el, aki kerékpáron járta be a világot. Azonkívül szakkönyveket a tengeri akváriumokról. Szeretnék valami hasonlót magamnak.
- Milyen ruhát viselsz a legszívesebben?
N: - Amikor Japánban jártunk, megismerkedtem SATOH - val az ismert divattervezővel. Néhány selyemruhát tervezett számomra, s nekem ajándékozta őket. Az egyik pirosat viselem a legszívesebben.
- A magadfajta sztárokról úgy gondolják, hogy milliomosok. Mennyi pénz van nálad?
N: - Nem érdekel a pénz. Most éppen 1 font 4 penny van nálam. Újságra elég lesz.
- Foglalkozol a politikával? Egyáltalán nem figyelsz a "nagy" emberekre?
N: - Leginkább a zenészek munkáját figyelem. Csodálom FRANK ZAPPÁ - t. Szeretem CLIFF RICHARD - ot. Ő az ideálom. Valódi személyiség ! Nagyon érti, hogyan kell megfogni a közönséget.
